Mi a szeretet?
Érdekes kérdés, aminek egyesek szerint egyértelmű, mások szerint viszont nem elég kifejező magyarázata van. Ha felteszem ezt a kérdést, az oly egyértelmű szó, hirtelen elgondolkodtatja az embert. Most vettem a bátorságot és egy kicsit utána jártam a dolgoknak. Mit gondolnak erről a témáról a nagy írók, a nagy filozófusok és az egyszerű emberek. Idézetek és internetes oldalak között járkálva sok mindenre rá jöttem.
Először is nézzünk pár megfogalmazást, észrevételt, leírást és magasztos szavakat.
Drága jó wikipédiánk az első ahova a szél sodort. Ez azt hiszem senkinek sem meglepő.
"A szeretet elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony; a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos „tárgyához”, hanem a világ egészéhez." /Erich Fromm/
A szeretet valaki vagy valami iránti ragaszkodásban, gyengédségben, önzetlen jóakaratban megnyilvánuló érzelem.
Mi a szeretet kívülről nézve?
Szeretjük a kellemes érzést kiváltó dolgokat, és nem szeretjük a kellemetlen ingereket. Ha egy másik ember kellemes érzéseket kelt bennünk, megkedveljük, és a sok kellemes érintkezés által megszeretjük (jól néz ki, tiszta, ápolt, illatos, kedves, jóindulatú, humoros, értelmes, megértő, szeret minket stb., stb.). Csupa kellemes inger.
Ha valaki ennek pont az ellentéte, nem szeretjük meg. Ha valakit megszerettünk, elég ha rágondolunk, felidézzük az emlékezetünkből és ez is jó érzéssel tölt el minket, mert majdnem olyan mintha látnánk. Csak így nem a szemből érkezik az inger, hanem a memóriából.
Tehát ez egoizmus mert azt szeretjük aki nekünk örömet, kellemes érzést okoz. Ez persze nem baj, nem kell elítélni az ilyesmit. Minek? A szeretetre szüksége van az emberiségnek, képzeljük el mi lenne nélküle: talán már nem is lenne emberiség
Az állatok is tudnak szeretni, mégpedig hasonló okból mint mi. A kutyákat mindenki ismeri ugye, de a verebek is tudnak szeretni csak legfeljebb nem minket, hanem egymást.
„A szeretet a másik ember vélekedésének, gondolatainak és álmainak tisztelete, együttérzés a hibáiban, és az az elv, hogy kisebb áldozatot hozunk azért, hogy neki ne kelljen nagyobb áldozatot hoznia."
Lehet, hogy bennem van a hiba, de ez a pár sor engem elszomorít. Hát ennyi? Tényleg ilyen egyszerű lenne? Hol vannak a nagy szavakban rejlő igazságok? Hol van a durranás és a nagy leleplezése ennek az érzelemnek? Ebben a szövegben sehol. Mivel nem voltam megelégedve ezzel a megfogalmazással mélyebbre ástam. Újra beírtam hát a keresőbe ezt az egyszerű szót, de nem találtam semmi érdemeset. Pár versre és idézetre leltem csupán, amiket egy kicsit később emlegetnék fel megint. Lentebb görgetve a jól ismert kereső lapját, mint mindig most is pár keresési alternatíva fogadott a lap legalján. Az egyik megfogott és rákattintva érdekes dolgokat találtam. Az első lap ahova betértem elég ígéretesnek tűnt az első három sort elolvasva. Ám amikor tovább haladtam, újra csalódtam. Nézzük mi állt itt.
"A szeretet szónak több jelentése van. A szeretet egy mélyről feltörő tudatosság, egy olyan érzés, melyben minden benne van. Az igaz szeretet feltétel nélküli, nem szab határokat, nem szab elvárásokat."
Eddig teljesen igaznak találom, de a többit...
"A szeretet az, amikor elfogadtad önmagadat és a világ ezentúl nem tud neked ártani. Ha önmagad szereted, elfogadod azt a lényt, azt a testet és lelket, aki te magad vagy..."
...és így tovább, és így tovább. Még leírni sem tudom, mert nekem ez már túl egoista felfogás.
(Persze bennem van a hiba. Nem vagyok ugyanis túl jóban magammal, bár jó sokat változtam az elmúlt egy évben. Azt hiszem ezért hálás lehetek.)
Mégis, mi akkor az igazság? Mi a szeretet? Sokszor van, hogy összekeverik a szeretet a szerelemmel. Vajon miért? Pedig - számomra legalábbis - egyértelmű, hogy a két érzés különböző. Hiszen gondoljunk csak bele.
Amikor szerelmesek leszünk, természetes, hogy egy idő után a szerelem átalakul szeretetté, de gyermekeinket azonnal megszeretjük, pedig még nem is láttuk őket és nem kell hozzá a szerelem. A szerelmet én sosem tartottam olyan nagyra mint a szeretetet, mert igenis van különbség, méghozzá nagy.
Akkor miért van az, hogy a szerelmet mindenki imákba foglalja és vágyja, miközben a szeretet sokkal hosszabb és mélyebb, mint az egyszerű tudományosan is megmagyarázható szerelem? A szeretetet alul értékelik, sőt a mai társadalom nem is érti. A nagy gondolkodók és régiek érthetik csak igazi jelentését, így most bemutatok pár érdekes idézetet.
"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."
/József Attila/
"A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani."
"Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos. Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Az anyai szeretet, a testvéri szeretet, az lelki társak, az örök barátok szeretete. Mind az akit olyan közel érzel magadhoz, hogy képes lennél a saját életedet adni értük. Mindenkit akit jobban szeretsz magadnál. Őket igazán szereted. Akiktől nem vársz viszont szeretetet, csak arra vágysz hogy boldogok legyenek Ez mind szeretet. Ez mind igaz szeretet. Egy fenséges és csodálatosan boldog érzés.
Ha belegondolok, hogy kikért halnék meg, akaratlanul is a biblia jut eszembe és Jézus áldozata. Senki se értsen félre, nem vagyok hívő, nem szoktam templomba járni. Ugyanakkor nem zárkózom el semmi elől és ha arra gondolok, hogy esetleg igaz amit ott leírtak és Krisztus tényleg feláldozta magát az egész világért, akkor ő vajon mennyire tudott szeretni? Hogy volt képes mindenkit feltétel nélkül szeretni, miközben megkínozták és megölték őt? Létezhet egyáltalán ilyen szeretet? Mert ha igen, az maga a csoda.
Azt hiszem a szeretet maga a csoda.
"Találkoztam a szeretettel, mielőtt fogantattam volna, hiszen a szeretet teremtett, álmodott rólam és jövőt tervezett a számomra.Találkozom a szeretettel, amikor már "nem leszek", e világból végleg holtan elmegyek?Miért ne adna akkor újra életet a teremtő Szeretet, hiszen nem halálra szánt, hogy lettem, öröklétre akart, hogy megszülessek."
Azt hiszem megtaláltam a választ, bár még rengeteg idézet és megfogalmazás létezik és akár oldalakon át lehetne még boncolgatni a témát, én mégis itt zárom le a kérdést. A szeretet a legcsodálatosabb érzelem, és ha valaki nem így gondolja vitázzon velem, de teljesen felesleges. A szeretet ugyanis tiszta és örök, amit semmi másról nem mondhatunk el a mai világban.
Teljes szívemből kívánok mindenkinek szeretettel teli és boldog életet mindenkinek!
Utolsó kommentek